Hírek
"Isten irgalmában soha ne kételkedjünk!"
Hálaadó szentmisénk halottainkért november 2-án, hétfőn 19.30 órakor vette kezdetét a Mátyás templomban, azaz a Budavári Nagyboldogasszony Főplébániatemplomban. A szentmise celebránsa dr. Várszegi Asztrik OSB emeritus főapát, tiszteletbeli konventuális káplánunk volt. Az élő közvetítés itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=BleJhI_L0vU
Asztrik püspök atya szentbeszéde:
Kedves Testvéreim!
Vannak nevek, amelyeket ma egészen másként ejtünk ki. Szülők, testvérek, hitvesek, barátok nevei. Vannak arcok, amelyeket az idő sem homályosít el, és mondatok, amelyeket évtizedek múltán is tisztán hallunk magunkban.
Halottak napján velük érkezünk Isten elé. Hozzuk a hálánkat, a hiányukat, és talán azt is, amit már nem tudtunk elmondani nekik.
A hit nem kívánja tőlünk, hogy elrejtsük fájdalmunkat. Jézus is sírt barátja, Lázár sírjánál. A könny nem a hitetlenség jele: annak a szeretetnek a nyoma, amely most nélkülözi a másik jelenlétét. Pál apostol sem azt kéri, hogy ne szomorkodjunk, hanem hogy ne úgy szomorkodjunk, mint akiknek nincs reményük.
A keresztény reménynek neve van: Jézus Krisztus. Ő ismerte a halál félelmét, elszenvedte az elhagyatottságot, és átment a halálon. Amikor elhunyt szeretteinkre gondolunk, abba kapaszkodunk, hogy ő előttünk jár, és szeretetéből a halál sem szakíthat ki bennünket.
Az egyház kezdettől imádságban őrzi halottai emlékét. A bencés hagyományban Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban külön napot szentelt az elhunytakról való közös megemlékezésnek. Mélyen emberi és keresztény felismerés rejlik ebben: akivel megosztottuk életünket, azt halála után is hordozzuk. Nevét kimondjuk, életéért hálát adunk, és Isten irgalmába ajánljuk.
Mindenszentek és halottak napja ezért szorosan összetartozik. Az egyik napon azoknak örülünk, akik már Isten közelségében élnek; a másikon irgalmába ajánljuk mindazokat, akiknek beteljesedéséért imádkozunk. Együtt valljuk meg: Krisztusban az élők és a holtak közössége összetartozik.
Szeretteinkre emlékezve ma világosabban látjuk, mi maradandó egy ember életében. Egy türelmesen végighallgatott panasz. Egy nehéz helyzetben nyújtott segítség. A mindennapi gondoskodás, amelyet akkor talán észre sem vettünk. A bocsánatkérés bátorsága és a megbocsátás nagylelkűsége. Ezekben az egyszerű emberi tettekben Isten jósága ért el hozzánk.
A szentségre szóló meghívás bennünket is érint. Azt kívánja, hogy engedjük Isten szeretetét működni a saját életünkben: családunkban, közösségünkben, a ránk bízott emberek között. Legyen mellettünk könnyebb élni, könnyebb megszólalni, könnyebb újrakezdeni. A szeretet így válik láthatóvá, és így ad reményt másoknak is.
Halottak napja csendesen szembesít bennünket a saját időnkkel is. Akiknek ma még megfoghatjuk a kezét, azoknak szükségük van ránk. Van, akit fel kellene keresnünk. Van, akinek köszönettel tartozunk. Van, akivel ideje volna megbékélnünk. Elhunyt szeretteink emléke arra is indít, hogy figyelmesebben szeressük az élőket.
Szent Benedek Atyánk arra tanít, hogy Isten irgalmában soha ne kételkedjünk. Ma ebbe az irgalomba helyezzük halottainkat, egész életükkel együtt: azzal, ami szép volt bennük, és azzal is, ami töredékes maradt. Isten ismeri fáradozásukat, sebeiket, kimondatlan vágyaikat. Rábízhatjuk azt is, amit mi már nem tudunk jóvá tenni.
Kedves Testvéreim! Amikor ma gyertyát gyújtunk, legyen benne hála és könyörgés. A kicsiny láng mellett adjunk helyet szívünkben Krisztus ígéretének: ő életre hívott bennünket, és magához akar fogadni.
Urunk, emlékezzél meg elhunyt szeretteinkről! Bocsásd meg vétkeiket, gyógyítsd be sebeiket, és fogadd be őket békédbe. Nekünk pedig adj hálás szívet, cselekvő szeretetet és reményt a gyászban. Taníts úgy élnünk, hogy egykor örömmel találkozhassunk veled és mindazokkal, akiket irgalmadra bíztunk.
Ámen.
Várszegi Asztrik osb
